Rochel Béla (?-1861): Garay emléke

 
Nem néz a gyilkoló halál
Érdemre, rangra nem,
S csapása ónsulyja alatt
Leroskad a tetem.

Vakúlt a sors; - Ennek pazar
Kezekkel osztogat;
S attól, ki érdemesb reá,
Minden jót megtagad.

Az élte dús remény-szakát
Nyomorba sinli át,
És a nyomor között vigaszt
Sem ég, se föld nem ad!

És ha lehúnyt, s a hant fedi
Porlandó hamvait
A pártfogás ébred fel, és
Terjeszti karjait.

Emlékszobor magaslik a
Gyepfedte sír felett,
S ormán dicsőség, résztvevés
Fognak barátkezet.

Elporlik a test – ámde a
Szellem dicső művét
A romboló idő foga
Sem bírja rágni szét.

Igy győz Horácz a századok
Dúló viharjain,
Igy él  G a r a y, míg lesz magyar,
A nemzet ajkain!

Forrás: Garay Album Pest, 1854.