E. Kovács Gyula (1839-1899): Fohász

 
Isten, a ki annyi tenger éven,
Csodamódra védted népedet,
Hallgasd meg most, ha átgyúlt kebellel,
Esdekelve így kér tégedet:

Ki köztünk él, tedd, hogy vallja büszkén,
Hogy magyar és sírig az marad,
Legyen teste minden porcikája,
Egy-egy szirtszál, egy-egy ércdarab.

Hogy bármerről dúl reánk az ellen,
Mint egy bástya, álljunk ellene,
Ne hasson rá e hon üdve nélkül
A mindenség semmi kelleme.

Tedd: akarjon élni, halni vélünk,
Ha orkán zug, ha fény andalít,
Unokáink együtt simogassák
Együtt-küzdött testünk hantjait!...

Forrás: Székely-Udvarhely I. évf. 23. sz. 1895. június 2.