Vitéz Csikós Jenő (1896-?): Virágos vonaton

 
Harcba mentél, annyi más ezerrel,
Vitt a nótás, virágos vonat.
Jól tudtad, hogy vért kíván az utad
S nagy csatát vívsz távol ég alatt.

Hazád hívott és küldött  tűzbe,
Az örök föld, mely majd betakar.
A sír, a domb, a hófödte ormok,
Minden, ami szent, örök s magyar.

Őszre fordult rég a nyár azóta,
A Don fölött sír a téli szél.
Minden más lett! Csak te vagy a régi!
Harcos magyar, te még nem pihentél!

Embererdő, harckocsik csordája
Zúdul rád, hogy: térdre kényszerít.
Elfelejtik: akit ők tagadnak,
Küzdelmedben téged az segít!

Támadások dübörögnek rátok?
Nem rettent meg! Inkább nő erőd.
Fegyvereid öldöklő tüzében
Hányan lelnek örök temetőt!

Ha te kezdesz félelmes csatába
S fölviharzik legendás rohamod,
Az orkán is megirigyel téged
S véresőt nyit hősi szuronyod.

Hű fegyvered mindennél erősebb.
Vele vívod forró harcaid.
Magyar acél! A tűz nem olvasztja!
S a lelkedben: évezredes hit.

Harcbaszállhatsz az egész világgal,
Vártád lehet: Kárpát vagy a Don,
Hited győz majd s diadallal térsz meg
Mosolygósan, virágvonaton.

Forrás: Székely Határőr I. évf. 1-2. sz. Târgu Mureș, 1944. június