Oláh Gyula (19. sz.): A halál

Ki vagy te vad halál? Minő
Szellemnek árnya vagy.
Ki vagy te? Kit még biztosan
Nem esmer emberagy?

Tudjuk erőd s hatalmadat;
De látni tégedet
Nekünk nem engedé meg ős
Sorsunk: a végezet.

Én! – szólla a halál merőn
Egy Isten isteni
Haragja szülte lény vagyok
Bizott öldökleni.

Midőn Gigássereg vivott
Az égi trón Urán,
Midőn ezer Gigás akart
Uralgni a hazán.

Melyet egy isteni nagy ész
Hozott ki semiből
S melyet ha Istenen kívül
Más kormányz, összedől.

Boszúsan akkor a nagy Úr
Hogy fegyvert nem talál
Hogy ölje a Gigásokat
Igy szólt: „Legyen halál!”

Hált e nagy szóra az ég
Döröge ünnepel
S eltünik a gigáscsoport
Miként a ködlepel

S a szép égire éhesen
Ime felötlöm én
S megkezdem gyilkolásomat
Az emberek nemén.

Forrás: Garay Album Pest, 1854.