Rochel Béla (19. sz.): Az agg dalnok

Fénykörben üle a király
Hatalma székiben,
És szól: kegyem azé, a ki
Legszebben dall nekem.

Egy ősz dalos előre lép
Lantján keserve zeng,
Arczán a bús emlékezet
Sötét borúja leng.

Dall tűnt vidor reményeket
Dall elveszett hazát:
Epedve dallja vérező
Keblének bánatát.

Majd szűnik édes éneke
Véghangja is lezeng;
Az arczokon a résztvevés
S csodálat árnya leng.

Az ősz dalos lantjára dől
Szemébe’ köny rezeg,
Mély csend uralg. És a király
Imígy szakasztja meg:

Melly tartomány szülöttje vagy
Hangok nagy mestere?
Mi bánat-ár dúl kebleden
Melly téged megtöre?

Uram király! Felelt az agg,
Ne kérd kilétemet.
Oh! ne szakaszd fel ujra a
Már forradott sebet.

Boldog valék: mindent adott
Az égi kegy nekem,
Miért sovárga nyugtalan
Hevülő érzetem.

Betöltve láttam biztató
Ifjonti álmaim,
Vig volt dalom, szerelmeket
Zengettek húrjain.

De mint a kéklő ég hamar
Sötétre béborúl:
Úgy boldog éltem dús nyarán
Sorsomnak átka dúl.

Lerontva bájos édenem
Pokolra változott,
Szivem, s lelkem nyugalma, haj!
Örökre távozott.

Mim sem maradt. Csak int e lant
Hogy érezzen velem,
S a multnak romjai felett
Kesergő érzetem!

„Maradj! Maradj! Szól a király
Kegyembe veszlek én
Bőség övedzend életed’
Zordon, s ború telén.”

„Nem nagy király, maradni nem
Engednek kínjaim,
A fényözönt nem kedvelik
gyötrő bánatjaim!

Hol szikla nyúlik égbe fel
S az ordas átüvölt
S a rengetegnek lombjain
A vad vihar süvölt

Ottan szelidül kínom is.-
Nyugalmat ott lelek
a borzadalmas, s nagyszerű
A hol kart öltenek.”

Szól, s eltünik. De a k rály
Meglepve néz körül
S a környezőknek arczain
Szánás, s csodálat ül.

Ki volt re rejtélyes dalos?
Szól kérdve akirály,
És erre tisztelettel egy
Őszült lovag feláll;

„Uram király! Az agg: Roland
Ritkán van ő jelen
De néha hárfa hangja zeng
A néma éjeken.

Ő dall az estnek csendiben
A rengeteg ölén.
A legjelesb a dalra ő
A tágas hon terén.

Szólott. Eloszlék a tömeg
Minden nyugodni száll;
De csarnokában a király
Még fenn virasztva áll.

Bájdalnak árja rezgve hat
A csendes légen át
A agg Rolandnak dalja az,
Ő mond: „jó éjszakát.”

Forrás: Garay Album Pest, 1854.