Szabó Jenő (1867-1934): Gyere már, apja!… (A kis unokám apjáról.)

 

Gyere már, apja! Hol vagy, merre késel?
Vár a fiacskád száz öleléssel!
Égszín szemepárja szemünkbe nevet
S ajka kimondja már a neved.
Ah, de hiában az ajk gyügyögése:
Kit hívogat egyre, nem jön a’ mégse!
Sir nagyapó, az ölébe ha kapja…
Gyere már, apja!…

Még asszony alig volt kis feleséged
S már elragadott a vihar dühe téged -
Két karja hiába fonódva köréd:
Riadó rebbenti a nász gyönyörét!…
Most nap-nap után elsirja fiadnak:
Hol messze mezőn sohajok riadnak,
Lebukott fiatal, szép álmai napja!…
Gyere már, apja!

Ha jő a sötét j, összehajolnak
S rebegve sohajtják: megjön-e holnap!?
Nagyapó szava is jajba csap át:
Boldogtalan árva, hol van apád?!
Zord életem üdve, virága, mi vár rád?
Oh, irgalom Atyja, ki védi az árvát,
Bűn ha kisérti nyomor ha harapja!?
Gyere már, apja!…

Kérdjük az Istent… Nem felel Ő sem!
S a halicsi róna hallgat erősen -
Messze keletről az alkonyon át
Jönnek halovány, rongyos katonák -
Úgy lesem őket! Nem vagy-e köztök?
Balga remény! Ti vissza se jösztök!
Halk zokogásom a szél tovakapja…
Gyere már, apja!...

Forrás: Székely Ujság XV. évf. 46. sz. Kézdivásárhely, l1918. Június 13. csütörtök