Ifj vagyok oh leány! Miként
Reggel a napsugár,
Szép vagy, miként hajnalban a
Csillámló harmat-ár.
Epedve nézem isteni
Arczod sugárzatát,
S boldog vagyok, ha láthatom
Szép ajkid biborát.
Éltemnek üdve vagy te hölgy!
Mert én rabod vagyok -
Büntesd ezért te önmagad,
Nem én valék az ok.
Ok te valál oh szép leány!
Vagy sorsod végzete,
Hisz Isten engem tégedet
Imádni szültete!
Vagy bün e tégedet, miként
Angyalt imádanunk?
Szép, s jó vagy, és egy mennyeit
Ilyennek gondolunk!
Egy ezred-évi kín, s pokol
Éretted élvezet,
Kiállom eztet óh leány!
Csak add te szivedet!
O… Gy… a.
Forrás: Garay Album Pest, 1854.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése