Tarcsafalvi Albert (1856-1926): A dalról

 
Tudja Isten, mi is lenne,
Ha a dal nem volna,
Tavasz jöttén nyilna-e
Fejledező rózsa?…
- Virágfejlés, virágélet,
kell ahhoz a madárének.

Tudja Isten – e világon
Volna egyéb minden, -
Hogy dal nélkül hű szerelem
Kelne e a szivben?…
Szerelmünknek  ki tagadja -
Dal volt s dal az édesanyja.

Tudja Isten, hogy is lenne,
Ha a dal nem volna,
Hős magyarom, hogy mennél te
Harczi riadóra?…
- A harczmezőn ha dal terem,
A magyarnak fél győzelem.

Rövid a szó elbeszélni,
Mi férne a dalra.
Ha hallok egy magyar nótát,
Sír a lelkem arra.
… Ejh, mert régen vagyunk itten
S sokszor megvert már az Isten!

… Jó dalosok, daloljatok,
Hadd zengjen az ének,
Hordozzátok szét hirét a
„Régi dicsőség”-nek!
Szerezzetek még – hol várnak -
Székely névnek pálmaágat.

Daloljatok, daloljatok
Szivárványos égről,
Szerelemről, hunyó napról
S kelő dicsőségről.
Hadd mondják – hol zeng az ének -
TISZTELET A SZÉKELY NÉVNEK!!

Forrás: Székely-Udvarhely I. évf. 39. sz. 1895. szeptember 22.