Oláh Gyula (19. sz.): Hunyad fia

Egy nemzet öltözött sötét
Öltönybe, gyászolá
Azt, a ki szép honát tevé
Független úrhoná.

Megtörte a kemény török
Temérdek táborát,
s hadával űzé e vad úr
Duló hadjáratát. -

Nyugotnak ása sírt; midőn 
Lezúzta Fridriket, s a sir fölébe sirkőül
Tőn hős magyar nevet.

Mátyás, a hős dicső neve
Melyet a kőre írt,
Mely név alattvalóinak
Sebére nyujta írt.

S ha csend honolt a nemzeten,
Mátyás úgy is megint
Mátyás magyar király maradt,
S honára rátekint:

Tekintetéből üdv sugára,
Ajkán a jog rezeg,
Előtte minden orv, s gonosz
Borzadva felremeg. -

E nagy királyt siratja most
A gyászoló magyar,
S e nagy király helyébe most
Egy uj királyt akar.

Szét néz a nagy világ során
Hogy leljen egy királyt,
S a szétvonás teremt neki
Egy óriás nadályt,

Mely vágja szép honunk szívét,
Miként a kárhozat;
S gyilkolva gyermekét, lehull
A párti áldozat.

A párt sok ágra oszlik el
Miként a tömkeleg,
S a honfihoz hason kebel,
A párt tüzén hideg.

Mátyás dicső hazát hagyott
Ősnemzetére, de
Nem rendelé meg nyiltan azt,
Ki lépne helyibe.

S így felhatalmazá honát
Képezni pártokat,
s a pártviszály hevében el
Ölni a honfikat.

S a pártra tépve szerte dúlt
Nemzet a nagy hazát,
Nem tudja mely kezekbe jó
Bizton tehetni át.

Lengyelt kiván az egyik úr,
Mert ez nem lesz kemény,
S ha ez királya: majd uralg
Törvény helyett a kény.

Honfit kiván a másik úr,
Honfit, de tiszta vért,
S felejti Mátyásnak fiát
És tett ígéretét.

Egy perczig él a szó csak, és
Már a jövőbe mást
Igér, s csalárdúl issza meg
Két helyt az áldomást.

S a nagy király dicső fiát
Megbuktatá a vad
Esküszegés, s neki csupán
Polgárjogokat ad.

S János, honát szeretve hőn
Hőbben miként a trónt,
Polgár-jogával a kemény
Török csapatra ront.

S vív mint Hunyad igaz fia
A vészthozó csatán
Vív mint egy óriási hős
Egy nagy nemzet hadán.

De megtöré a nagy csoport
Mátyás derék fiát,
S elhal, miként tengerzúgás
De nyerve a csatát. -

Mutatni sem mutatja kő
A vég Hunyad helyét,
A ki feláldozá hona
Javára életét.

De nem felejti a kor őt,
Mátyás dicső fiát;
Dalt zeng a honfi, dallja: mint
Hunyt el e nagy család!

Forrás: Garay Album Pest, 1854.