Huszly Károly (19. sz.): Szigetvárhoz

 
Hol most omladékid pora
Felett, lengve suhog el
Az esti szellő, mely játszva
Tájak felett ébred fel;
Ott a túlnyomó vad erő
Idézte enyészted elő,
S győzött, a vitézül esett
Kevés, de hős fiak felett.

A pogány sereg diadalt
Arata, de addig nem -
Mig csak egy csep vér létezett
Vitézid hő erében.
Mert tigrisként harczoltanak,
S karjok alatt mint csaptanak,
A turbányos pogány fejek,
S hullák halomra dőltenek.

Győzött a hitetlen sereg,
De keserű győzelem
Az, melyet kétszerszázezer,
Maroknyi népen veszen.
Keserű – husz ostrom után,
Ha a győzhetlen Solimán,
S huszezer hitetlen török
Az áldozat, Sziget fölött.

De a vitéz vár őrség is
Győzött, s égben ünnepel
Diadalt, mert hitte, hona,
S királyáért vérze el. -
El – hogy egy kis, kemény sereg
Mire képes, mutass meg.
S ha kell, például tekintse
Ezt az utókor gyermeke.

S ki ne tudná, hogy e sereg
Vezére hős Zrinyi volt
Ő, a halhatlan emlékü
Ki honáért áldozott,
Kiront lelkes csapatjával
Szembeszállni a pogánnyal
De több lövések érve őt
A bék’ honába költözött.

Igy húnytak el utolsóig
Utána hű társai,
Kik vezérök példájaként
Kivántak elnyugodni…
Veszett ordítva tolonga
Át rajtok a pogány csorda
S mint egy szörnyű sáska sereg
Szállá a szétdúlt várat meg.

De még nincs vége. A jövő
Még borzasztóbb képet ölt;
Mert egyszerre olyant roppant,
Vélnéd, ég s föld összedőlt,
A vészes lőpor lobbant el,
Mely ezreket röpíte fel;
S te Szigetvár porba omlál
Mint kit a sors keze talál.

Porban vagy azóta, hová
A pogány önkény vetett,
Melyet velünk, és hazánkkal
Annyiszor éreztetett. -
Hőseid sirja vagy, kiket
Honszeretet lelkesített,
Kik húnytokat megboszúlák
S más életre úgy tértek át...

Forrás: Garay Album Pest, 1854.