Falu Tamás: Percmutató

A nagy lapon percmutató lettem,
Az életet végig elsiettem.

Vágytam néha kismutató lenni,
Órák között boldogan pihenni.

Vágytam néha nagymutató lenni,
Idő útján andalogva menni.

De az órán percmutató lettem,
Mindent, mindent, mindent elsiettem.

Egy perc volt az életem, halálom,
S egy másodperc volt a boldogságom.

(Forrás: Napkelet 4. évf., 1926. 9. sz.)