Nemes Nagy Ágnes: Diófa

(A kép forrása: http://santane.blogol.hu/?perm=2082854)

Néha alig lelem magam, úgy egybenőttem
veled a hasító, kérgesítő időben.
Árnyékát lombhajad szelíden rámveti,
s ágas-eres kezem visszafelel neki.
Idegzetem fölött s nyíló agyam alatt
te vagy a szép sudár, mely földből égbe hat,
gyökerem nem remeg, s virágom friss, mióta
te tartasz, barna törzs, te, nagyszemű diófa.

(Forrás: "A civódó magyar" - Versek népről, hazáról 52. old.- Móra, 1985. Bp.)