2012. ápr. 21.

Ismeretlen szerző (XVI. sz.): A végítélet közelgése


Oh keserves gyászban öltözött szép hazám
Lenne már éretted koporsó én házam,
Csak mi jót tehetnék
Véled egyetemben kedves édes hazám!

Jaj soha nem hittem, hogy ez időt érjem,
Szomorúságunknak epedését nézzem,
Lelki rabságomnak
Hütért üldözését nem hittem hogy lássam.

Bezzeg jól járának, akik meghalának,
Az döghalál miatt elragadtának,
Lelki csendességben
És igaz vallásban mert ők kimúlának.

De jaj lészen nékünk, jaj maradékinknak,
Mert vagy engednünk kell az bálványozóknak,
Vagy halált szenvedünk,
Ez lészen jutalma igaz vallásunknak.

Csudáltam már régen az idő forgását,
Mert soha nem láttam ily szomorúságát,
Az mint mostan látom,
Hogy mind az egész föld majd siratja magát.

Az hold megepedett keserűségében,
Sírnak az csillagok, bujdosván fölyhőkben,
Óhajt az szegény nap
Az ködben s megdöglött keserűségében.

A megvidító nap is jaj hova lőtt?
Bizony az is sírván már gyászban öltözött,
Orca béborulván
Fölyhőkben bujdosik, mert öröme elkölt.

Homályban jár a nap, vagyon nagy sötétség,
Mert majd következik az lelki sötétség,
Isten igéjének
Lámpása elalszik, lesz szörnyű sötétség.

Fügefa megzöldül, vagyon közel a nyár,
Az melyest híveknek serege igen vár,
Kevés idő van már,
Az is nagy hirtelen, higgyed, hogy majd eljár.

Sokszor az fényes nap lappang az ködökben,
Sírnak az csillagok, bujdosván fölyhőkben,
Föld van zöndülésben,
Az holdnak világa sűrű sötétségben.

Megzöndült a tenger habok zúgásával,
Emberek epednek hadak várásával,
Ez jele bizonnyal,
Hogy Krisztus itélni eljön hamarsággal.

Ez lészen az idő, kirül Krisztus mondja,
Hogy mikoron eljön ítélet napjára,
Oly nagy vakság lészen,
Hogy hütet ez földön nem fog találnia.

Rettenetes lészen az ő jövetele,
Az hitetleneknek lesz rémülésére,
Híveknek öröme,
Trombiták zengése, mennybe menetele.

Sebesen felgerjedt tűz jár ő előtte,
Fölyhő és tündöklő köd lészen környüle,
Igazság ítélet
Királyi székének ő nagy kedvessége.

Az ő villámlási világon fénylenek,
Mint a viasz úgy el olvadnak az hegyek,
Még az föld is retteg,
Úrnak színe előtt mindenek megégnek.

Rövidítsd meg azért Isten aznapokat,
A választottakért mutasd ki zászlódat,
Ne essünk kétségbe,
Jövel hamar, jövel, lássuk jóvoltodat.

Tartsd meg igaz hütben gyarló fiaidat,
Oltalmazd veszélytől gyenge juhaidat,
Uram Jézus Krisztus
Hívséges pásztorunk, légy vezérünk!

(Forrás: Az elmúlástól tettenérten 41-43. old. – Válogatta és szerkesztette, az előszót írta Z. Szabó László - Kozmosz Könyvek, Bp. 1983.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése