Dukai Takách Judit
1983-ban
a Festetics György gróf által életre hívott keszthelyi Helikoni ünnepségekkel
kapcsolatos kutatásaim során került kezembe a keszthelyi Balatoni Múzeum
irattárában három, pár lapból álló, kékes, illetve zöldes cérnával összefűzött,
aranymetszéssel ékesített és kézzel merített papírból álló füzetecske. A három
füzet Dukai Takács Judit* (*A költőnő
neve Takáts, de főleg Takách formában ismeretes. Dolgozatomban a Takács formát
választottam, mivel a jelzett kéziratokban ezen írásmódot alkalmazta a szerző.),
minden bizonnyal saját kezével, a keszthelyi Helikonra írt verseit tartalmazza.
A KESZTHELYI HELIKONI
ÜNNEPEK
Berzsenyi Dániel 1816. november 15-én
így ír Festetics Györgynek. „Rumi megajándékoza engem a Georgikonnak legújabb
nyomtatványival. Elhűltem – elhaltam, látván, hogy azok mind németek! – Én Keszthelyben
egy magyar Weimart óhajtok látni! A nemzetiség minden, s nincs enélkül semmi
boldogság. Minek töltjük csűrjeinket, ha azokat oltalmazni nem tudjuk, nem
tudjuk pedig, ha nemzetiségünket elvesztjük.”* (* Berzsenyi levele gr. Festetics Györgyhöz 1816. nov. 15-én. (Berzsenyi
Dániel összes művei. Gondozta: Merényi Oszkár Bp. Szépirodalmi 1978. –
továbbiakban. Berzsenyi összes) pp. 481-482.) Berzsenyi tehát felveti egy
irodalmi központ megvalósításának lehetőségét, a „magyar Weimar” eszméjét.
Festetics már érlelgethette magában e gondolatokat, hisz mintegy két hónap
elteltével megérkezik a gróf meghívója Berzsenyihez: „Azért, hogy beteljesedjen
a Niklai Bölcsnek, akinek dicshírét a halandóság
köde el nem éri, előrevaló mondása: íme, itten Keszthelyen Böjtelő havának,
azaz febr. 12-én akarván Felséges Urunknak születése napját ülleni, az
ifjúságot Helikonra vezetni kívánjuk, hogy az úgynevezett declamatico által a
magyar, német és deák írásszerzésben jó ízlésre kapjon. De a Helikonra vezető
Kalauz nekünk szükséges. Bátorkodjunk tehát a somogyi Kazinczyra vetni
szemeinket és azon napra való maga-megalázására kérni. Lesznek talán több
pártfogóink is, akik hivatásunkat nem vetik meg, hogy összevetett vállakkal
ezen töretlen ösvényen tanácsot adjanak és vezéreljenek, oktatván, mint kell az
idővel élni s bölcsen örülni.”* (* Idézet
Berzsenyi Kazinczynak írt leveléből 1817. jan. 13-án. (Kazinczy Ferencz
levelezése. A MTA Irodalomtörténeti Bizottsága megbízásából közzéteszi: Dr.
Váczy János. Tizenötödik kötet. Bp. 1905. MTA kiadása. pp. 23-25.)
megjegyzendő, hogy e levél keltét Merényi jan. 12-e teszi. (Berzsenyi összes.
pp. 407-408.)
A
Helikoni ünnepségek öt alkalommal kerültek megrendezésre. 1817, 1818 és 1819
februárjában a király születésnapjához kapcsolódva és 1817, 1818 májusában a
georgikoni vizsgák* (*Georgikon: Európa
rendszeres mezőgazdasági felsőfokú oktatási intézménye Alapítója Festetics György
gróf 1797-ben. (Lásd részletesen: Georgikon 175. Szerk. Sági Károly.) Bp.
Mezőgazdasági 1972.) alkalmával. Az összejövetelek díszes külsőségek között
folytak. Részt vettek rajtuk a Festetics-féle iskolák közül a Georgikon, a
gimnázium, a zeneiskola tanulói, tanárai és a meghívott tudósok, költők, írók,
magas beosztású tisztviselők. Többek között Berzsenyi Dániel, Kisfaludy Sándor,
Szegedy Róza,Dukai Takács Judit, Pálóczi Horváth Ádám, Kazinczy Klára, Kultsár
István, Nagyváthy János, Ruszek József.* (* Ruszek
József. Filozófus, nyelvész, egyházi író. (Pápa, 1779-Veszprém 1851.) Pápán és
Győrött végezte iskoláit,majd teológiai tanulmányait Veszprémben és Pozsonyban.
1814-től keszthelyi plébános, 1834-től veszprémi kanonok. Ellensége volt a
nyelvújításnak, segítette a Mondolat közrebocsájtását. Bölcseleti műve: A
filozófiának elöljáró értekezései – a Magyar Minerva ötödik köteteként jelent
meg 1812-ben. Harmath István-Katsányi Sándor: Veszprém megye irodalmi
hagyományai. Negyedik bővített kiadás. Veszprém, 1984. p. 241. Továbbiakban
Harmath-Katsányi 1984.) Az első Helikonon elhangzott magyar nyelvű verseket Festetics ki is nyomtatta a keszthelyi
Perger-féle nyomdában.* (* Helikon I.
Keszthely, 1818.)
Nem
kerülhetjük meg, mert lényeges és meghatározó momentum az ünnepek
vonatkozásában is a nyelvújítási harc. Hiszen itt van a helikonon a Tövisek és
virágok miatt megsértődött Kisfaludy, itt van a Mondolat* (* Kazinczy Ferenc: Tövisek és virágok.
Széphalom, 1811. Ezzel a kis verseskötettel indult el a nyílt nyelvújítási
harc. A Kisfaludyt sértő vers: Himfy (p. 24.) Mondolat. Kiadva: Dicshalom 1813.
A nyelvújítást, annak túlkapásait kifigurázó mű. Nem titkoltan Kazinczy-ellenes
éllel megírva. Lásd még: Harmath-Katsányi 1984; Pennaháborúk. Nyelvi és
irodalmi viták 1781-1826. (Összeállította Szalai Anna) Bp. Szépirodalmi 1980.)
kiadásában részt vállaló Ruszek apát, de itt van a Kazinczyval levelező
Berzsenyi és Horváth Ádám is. Nem e dolgozat témája ezen ellentétek taglalása,
ám leszögezhetjük, hogy a sokszor ortológusok fellegvárának tekintett
Keszthelyt nem lehet ily egyszerűsítéssel, egyoldalúan megítélni. Nem Széphalom ellenpólusa volt.
Véleményem szerint éppen Festetics pártokon való felülemelkedése, közvetítése a
két tábor között tette lehetővé, hogy a helikonok ne mérgesítsék, de enyhítsék
a feszültségeket. Úgy tűnik ez is közrejátszott abban, hogy Kazinczy megírja
híres, a nyelvújítási harcot záró Ortológus és neológus nálunk és más
nemzeteknél* (* In: Tudományos Gyűjtemény
1819. évfolyam) című munkáját.
Tudjuk,
hogy végül a sértett Kazinczy is megenyhült a gróf iránt és versben
köszöntötte.* (* Kazinczy Ferenc: Gróf
Festetics Györgyhöz. Megjelent: Magyar Kurír, 1819, február 23.) Festetics
pedig fát ültetett a széphalmi mester tiszteletére. E két momentumot nem lehet
csupán üres gesztusnak tekintenünk, mert sem Festeticsnek, sem Kazinczynak
ilyenekre nem volt szükségük.
A
Helikoni ünnepségek helyét, értékét, tartalmát sokan és sokféleképpen próbálták
megközelíteni, megítélni. A tartalmi vitákon túl leginkább a király
születésnapjának megünneplésére szálka az ítészek szemében. A képlet pedig
könnyen feloldható. Keresztury Dezső szerint: „… az ártatlan Helikoni
ünnepségek is szemet szúrtak a titkos rendőrség áganseinek. (…) a kétfejű sas
uralmán őrködő hatalom elől sok mindent álcázni kellett.”* (* Keresztury Dezső: Festetics György és a
magyar irodalom. In: Irodalomtörténeti Közlemények 1963/5.) S éppen ezért –
mutat rá Sági Károly – a jezsuiták diplomata művésze lép előtérbe (ti:
Festeticsnél. CS. G.) életében.* (* Sági
Károly: Adatok Festetics György és munkássága értékeléséhez. In: A Veszprém
Megyei Múzeumok Közleményei 6. kötet Veszprém 1967. pp. 329-344.)
Festetics
halálával (1819) megszűntek az ünnepségek. Fia László, bár sokat áldozott
kulturális célokra, a Helikoni ünnepségek folytatását mégsem tartotta
érdemesnek. Pedig jelentősége komoly
volt, és hatása is méltó azokhoz, akik létrehívták. Újjászülető irodalmunk
bölcsőjénél ott állnak a keszthelyi Helikon géniuszai is. – írta már
idézett művében Keresztury.
DUKAI TAKÁCS JUDIT A
MAGYAR POÉTRIA
Kemenesalján
a Takácsok ősi fészke Duka. Itt született 1795. augusztus 9-én a magyar
irodalom kedves, nőies, halk szavú költőnője, Dukai Takács Judit. Neveltetésére
apja nagy hangsúlyt fektetett. Nemcsak a háztartásban, de a művészetekben is
járatos leány volt. Erre enged következtetni Németh Pál Dukai Takács Istvánénak
(Judit édesanyjának) írt halotti búcsúztatója; „(…) Kedves JUDITH LÁNYOM! Mi
lelt édes lányom? Szép retzés – ruháid / Minthevernek széllel, componált
kótáid. / Gyors – billegésre lankattak ujjaid, / Reszketnek el-hervatt kedves
ajakaid.” A szerző a mű lábjegzetében még tudomásunkra hozza, hogy „Ezen igen
jeles nevelésű Kis-Asszony a Muzsikában szépen jártas.”* (* Németh Pál: Egy, a mag nemét feddhetetlen
kegyes élete, ditséretes és felséges tettei által… Dukai Takács István úr
kegyes kedvvel házos-társában egészen fel talált, szomorú el-temettetése
alkalmatosságával… meg esmértetett. Szombathely, Perger 1811.)
Az eredeti kép egy a
Festetics György által Dukai Takács Juditnak ajándékozott porceláncsészén
található. E képet Vadász Norbert is közölte idézett művében.
Dalai
már közkézen forogtak, ám az igazi elismerést mégis 1814-ben kapta, amikor az
Itáliából hazatérő ifjú Wesselényi Miklós báró, Pataky Mózes – az ifjú báró
nevelője – és Döbrentei Gábor meglátogatták ismerőseiket; Niklán Berzsenyit,
Keszthelyen Festeticset, Sümegen Kisfaludy Sándort. Ebből az időből származik
Festetics György Georgikonjának emlékkönyvében* (* Található: Helikon Könyvtár, Keszthely, Manuscript 50.) a látogatást
megörökítő és a grófot dicsőítő beírás:
„A Honny javáért gyuladozó fiu
Elmegy majd porodhoz Ő Nemes!
És felemelkedett lélekkel
fogja áldani tettidet.
D.D.”
(A
D. G. természetesen Döbrentei Gábor.)
