Szász Károly (1829-1905): Édes kedves feleségem!

 
Mosolyogj rám szelidebben,
Ne legyen harag szivedben.
Ha sértenélek is téged,
Tudod hogy csak ajkam téved:
Édes kedves feleségem!

Ajkam téved, nem a szívem,
Mert szeret az egyre hiven,
Egyre hőbben, egyre jobban
Mindig, valahányat dobban:
Édes kedves feleségem!

Még ha harag, zivatarja
Mélységeit fölkavarja:
Elsimúl rajt mindenik hab,
Csak mosolyogj rá, mint a csillag:
Édes kedves feleségem!

Kis kezeid tedd szivemre,
S zajgva lázasan ha verne:
Elcsöndesül, meglásd, mindig,
Mihelyt kezeid érintik:
Édes kedves feleségem!

Mint: ha nyáron zivatar dúl,
S egyszerre napfényre fordúl,
- Szólt az Úr a fellegekben!
Ily hatalmas van felettem:
Édes kedves feleségem!

Mi a fény az éjszakának,
Melyen ült nagy, hosszu bánat;
Mi a szivárvány az égen:
Az a te mosolyod nékem,
Édes kedves feleségem!

S volna korona kezembe,
Állnék kincshalmazzal szembe,
Kinálnának dicsőséggel:
É r t e d  semmit sem vennék el,
Édes kedves feleségem!

S volnék űzött, zaklatott ad,
Páriánál nyomorultabb,
Kit sebez nyíl, ostor vagdal:
Király volnék mosolyoddal,
Édes kedves feleségem!

Forrás: Kolozsvári Nagy Naptár 1866-dik évre. II-dik évi folyam. Kolozsvár, 1866.