Jakab János: Temetőben

Elmerengve járok itten,
Hol az élet mélyen pihen.
Pihen sötét sirdomb alatt,
Melyen gyászló cziprus fakad.

Le-ledőlök egy sirdombra,
S mintha vetett ágyam volna,
Olyan puha, olyan meleg,
Hivó hajlék fájó szivnek.

Kél az éjnek halvány holdja,
Bágyadt fénye szerte folyva,
Mint haja az őrült lánynak,
Sugara kialvó lángnak.

Ünnepet ül a természet,
Az elnyugodt élet felett,
Susog az éj lágy fuvalma
Mindenfelé álmat szórva.

Cziprus ága le-lehajlik
Egész hozzám, az arczamig;
S mintha el-elhaló nesze
Azt susogná: ide… ide!

Forrás: Kolozsvári Nagy Naptár 1865-dik évre. I-ső évi folyam. Kolozsvár, 1865.