’Anyám, édes anyám! Bizon meg kell halnom,
Bizon meg kell halnom Varga Ilonáért!’
„Ne halj, fiam, ne halj, Pálbeli szép Antal,
Csináltunk mü es(1) egy csoda malmocskát.
Az első kereke béla-gyöngyöt járjon;
A középső köve édes csókot hányjon;
Harmadik kereke aprópénzt hullasson:
Ez a szeretetnek első regulája!
Ennek látni jőnek szüzek szép leányok,
Talán itt köztik lesz Varga Ilona es.”
’Anyám, édes anyám eresszen el engem
Csoda-malom látni.’
„Ne menj, fiam, ne menj csoda-malom látni:
Megvetik a hálót s megfogják a rókát.”
’Anyám, édes anyám, bizon meg kell halnom,
Bizon meg kell halnom Varga Ilonáért!’
„Ne halj fiam, ne halj, Pálbeli szép Antal,
Csináltatunk mü es egy erős vas-hidat;
Annak látni jőnek szüzek, szép leányok,
Talán itt köztik lesz Varga Ilona es.”
’Anyám, édes anyám eresszen el engem
Erős vas-híd látni!’
„Ne menj, fiam, ne menj erős vas-híd látni:
Megvetik a hálót, megfogják az rókát.”
’Anyám, édes anyám, bizon meg kell halnom,
Bizon meg kell halnom Varga Ilonáért.’
„Ne halj, fiam, ne halj, Pálbeli szép Antal,
Tedd holttá magadat;
Neked látni jőnek szüzek, szép leányok,
Talán itt köztik lesz varga Ilona es.”
’Anyám, édes anyám, eresszen el engem
A halottas házhoz.’
„Többször nem jössz vissza a halottas háztól.”
’Kelj fel, fiam, kelj fel, Pálbeli szép Antal!
Kiért te meghótál, kapud előtt sétál
Kelj fel, fiam, kelj fel, Pálbeli szép Antal!
Kért te meghótál, udvarodon sétál.
Kelj fel, fiam, kelj fel, Pálbeli szép Antal!
Kiért te meghótál, most a lábadnál áll.”
Sohasem láttam én ilyen szép halottat!
Szeme mosolygólag, szája csókolólag,
Lába felugrólag.
Ő szépen felkele, szépen megölelé.
(* Egyike legsajátságosabb és legeredetibb balladáinknak. Hangja mindvégig enyelgő, tréfás. A szerelmes halálos vágyódását kedvese után a tettetett halál gyógyítja meg, s tréfás közvetlenséggel adja meg a vidám megoldást.)
(1) Mi is.
Forrás: Kolozsvári Nagy Naptár 1866-dik évre. II-dik évi folyam. Kolozsvár, 1866.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése