Szász Domokos (1838-1899): Oly nagyon szeretett!

 
- Románcz Girardin Emilia után -

Nem, nem szerettem én;és még is érezém
- Ha szólt – hogy arczom rózsaszinü lett;
Ránézni nem merék, ha láttam reszketék:
Oly nagyon szeretett!

Jól tudtam, hogy neki – tudok én tetszeni;
A rózsa érte volt keblem felett;
Csak hozzá beszéltem; haragjától féltem
Oly nagyon szeretett!

S egyszer így szólt nekem: „Mondd, eljössz-e velem
A néma völgybe le?” s mondám: „megyek!”
És várt ő hasztalan; nem tartám meg szavam…
Oly nagyon szeretett!

És akkor elhagyott – engem s a kis lakot.
Szive, tudom, hogy vádolt engemet;
Nem látom többé, nem! És sirok szüntelen,
Oly nagyon szeretett!

Forrás: Kolozsvári Nagy Naptár 1865-dik évre. I-ső évi folyam. Kolozsvár, 1865.