Réthi Lajos (1840-?): Ölni vágyik

 
Apámnak háza most a másé?
E hir fogad hát engemet?
Mikor a sanyar tiz éve után
Nyugtatni vágynám fejemet!
Hogyan szerezte meg e házat,
Az, a ki most benne lakik?…
Kérlek, ne hagyjatok magamra,
Mert megverek még valakit.

De mondjátok meg, anyám hol van,
Hol huzta meg magát szegény,
Midőn az ősház megtartásáért
Hiába volt a köny szemén?
Hogyan? Oly sok volt szenvedése,
Hogy nem birá tartni a hit?
Ne hagyjatok magamra, kérlek,
Mert megölök én valakit.

Szegény hugom, szegény kis Erzsim,
Milyen sokat szenvedhetél?
Igen! Hugomról mondjatok hirt!
Van e számára egy fedél?
S fedél alatt jámbor derék férj?…
Mit? Ő a városban lakik?!
Eresszetek, ne tartsatok fel,
Hogy megölhessek valakit.

Anyámnak hamva lent a sirban
S hugom a bünfészekbe fenn
S te elrabolt ház, ősi szentség!
Jertek, mondjátok el nekem:
Bús pusztulástok ki okozta -
Hogy felszaggassam ereit!
Szét nyargalok a nagyvilágon,
Mig élhetek… de kit? De kit?

Igen, te voltál mostohájok,
Lelköknek megrablója, te!
Megállj, hogy lelkedet kiontsam,
Mely mint a pokol, fekete!
Hogyan! Hát ő is halva van már,
Nem birva büne terheit?
Minden csepp vérem forrva ég, hogy
Öldököljek… de kit, de kit?

Temetőben az úr kutyája
Fertelmes rémesen vonit;
Az őr kinéz, aztán bebúvik:
„A barna kisértet van itt”…
Kisértetként állott az ifju
A sirnál, hol anyja lakik; -
Aztán belőtt saját szivébe,
Mert ölni vágyott valakit. -

Forrás: Kolozsvári Nagy Naptár 1865-dik évre. I-ső évi folyam. Kolozsvár, 1865.