Hilár (Vajda Ignác Hilár 1789–1862): Ámitod hát…

 
Ámitod hát a világot
Minden lépten, minden nyomon,
S akadt még oly könnyen hívő;
Ki megindul szavaidon.

Kacérkodol jobbra, balra,
S meghódítasz egy-egy árvát,
A kit hajdan meg se láttál
Meg se hallád esdő szavát.

Mint ezeké emelkedik
Úgy száll alább diadalad,
Elhalványult  a régi fény
Nem beszél már senki rólad…!

Egykor ismertelek én is,
Szerettelek, hittem neked,
S eszembe sem jutott akkor,
Hogy nincs hited,  nincsen szived.

Ó be jó hogy fölébresztél,
Hogy elvetetted álarczod,
S nem vittél el az örvényig,
Hogy nem levék áldozatod.

Ó de siess az örömmel,
Bár ha neked könnyen is jön,
Mert az idő repül, repül…
Elrepül és vissza  nem jön!

Diadal kell? Arathatsz még,
Bolondokra találsz mindég,
Csak a hálót jól kell szönni…
S vad – jönni fog akármennyi!

Forrás: Kolozsvári Nagy Naptár 1866-dik évre. II-dik évi folyam. Kolozsvár, 1866.