Izidora (Petrichevich-Horváth Ida Bethlen Miklósné 1836-1877): Mikor imádkozom

 
Ha dicső gondolat, elragad lelkesit,
Ha e gondolat, fölemel és üdvözit,
Kigúnyolnak akkor… de én csak hallgatom,
Ki felfogni nem birt – azért imádkozom.

Ha hütlenül hagyna el, ifjam… kedvesem
S legjobb barátnőm nem vigasztalna engem,
Hogy ha panasz nélkül viselem fájdalmam,
Oh bizonnyal akkor, - akkor imádkozom.

És midőn a halál nem kiméli őket,
Kiket jobb szeretünk mint saját éltünket,
S a csapást csendesen, - békével türöm én,
Ekkor imádkozom – s ez imádság erény!

Ha sötét felhők elboritják az eget,
Ha félünk, rettegünk a drága hon felett,
Ha nyomasztó bár a lég… gyötörnek – s kinlódunk,
De hitünkben erőnk, -- ekkor imádkozunk!

Bár mily csapás érjen, - bár it mérjen reánk,
A csapás, mellyel sújtál – nem a mi hibánk,
Nyugodjunk meg legen a te akaratod,
Ennél igazabban nem imádkozhatunk!!

Forrás: Kolozsvári Nagy Naptár 1865-dik évre. I-ső évi folyam. Kolozsvár, 1865.