Mentovich Ferenc (1819-1879): Poharazás közben

Töltsünk pajtások, ifju czimboráim!
Töltsünk szinültig minden poharat;
A honfi bánat: ez a hosszu árnyék
Egy perczre tölünk így tán elmarad.

A gyülölet s harag bősz szenvedélyét,
Mely itt benn keblünk mélyében lakik -
Nem mondom én hogy végképen kivesszük -
Altassuk el egy kélt pillanatig.

Legyen szivünk elnyugodt ház, a melynek
Zsémbes gazdája szépen lefeküdt,
Benn minden csendes, ablakán keresztül
A méla hold ezüst világa süt.

A szép remény: hogy földerül egünk még,
A megjóslott jobb kor még jőni fog:
Ez a mi fényes arczu holdvilágunk,
A mely fölöttünk oly szépen ragyog.

Töltsünk pajtások, ifju czimboráim!
Töltsünk szinültig minden poharat;
A honfi bánat: ez a hosszu árnyék
Egy perczre tőlünk így tán elmarad.

Forrás: Kolozsvári Nagy Naptár 1866-dik évre. II-dik évi folyam. Kolozsvár, 1866.