Losonczy László (1812-1879): A székelyekhez

 
Rettenthetlen Attilának
Vitéz utódi, székelyek!
Kiket szivünkhöz kapcsolának
A szent, vérségi lánczszemek.
Gyakorta gondolok reátok,
Szivem gyakorta feldobog;
Kik egykor oly hőn fogadátok:
Mind, mind legyetek boldogok!

Romlatlan érzelem, szivesség,
Igaz, hő vendégszeretet,
Határtalan becsületesség
Hevíti kebleiteket.
Ez ősi jelleget lelém fel
Közöttetek hű rokonok;
Árasszon el az ég kegyével,
Mind, mind legyetek boldogok!

Mint szép hazátok annyi bércze,
Melyekre nézni jól esik,
Büszkén tekint a magas égre:
Lelketek úgy emelkedik.
Szép- jóra, mint völgyek forrása,
Nyilt kebletek akként buzog;
Szálljon reátok ég áldása,
Mind, mind legyetek boldogok!

Nem voltam a Királyhágón tul
A szép, regényes téreken -
Kisérve tiszta vonzalomtól -
Nem voltam én már idegen.
Ti csakhamar rám ismerétek
S akadt testvérem annyi sok…
Nemes szivü igaz testvérek,
Mind mind legyetek boldogok!

Emlékteket szivembe zárva
Hűn  ápolom, hűn őrizem,
Gyakorta, képzetim gyors szárnya,
Szép honotok felé viszen.
Ti szivemet lángra gyujtátok
S a láng olthatatlanul lobog;
Áldott legyen bérczes hazátok,
Mind, mind legyetek boldogok!

Forrás: Kolozsvári Nagy Naptár 1866-dik évre. II-dik évi folyam. Kolozsvár, 1866.