Biró szép Anna

 
Ehol eszik – iszik három szép katona,
Aj,Biró Pannának kötött kapujába,
Azon csak kimene aj Biró szép Anna
„Hova valók vagytok három szép katona”
’Nem is igen közel, nem is igen messzi,
Csak a Maroson tul mező-detrehemi.’
„Hát ismeritek-e az én édesemet,
Az én édesemet Hajdu Benedeket?”
’Ismerjük, ismerjük, jó legény barátunk,
Jó  legény, barátunk, kenyeres pajtásunk.’
„Valamit izennék, megmondanátok-e?
Valamit küldenék, oda adnátok-e?”
’Mü bizon nem viszünk, nem is mondunk semmit,
Jöjj el te is velünk Mező-Detrehemig.’
„Várjatok hát kicsit három szép katona,
Mig felöltözködöm innepi gunyámba;
Innepi gunyámba vontarany szoknyámba,
Kajszén katrinczámba, szép piros csizmámba.
Fátyolkeszkenőmet kössem a fejemre,
Kevés költő pénzem tegyem a zsebembe.”
Mikor menyen vala udvar közepéig,
Fátyolkeszkenője elhasada végig.
Aj Biró szép Anna, szóval kérdi vala:
’Anyám édes anyám mi legyen az oka?
Ág nem érintette, szél nem fuvintotta,
Szép fátyolkeszkenőm még is elhasada.’
Szóval így felele az ő édes anyja:
„Ne menj el leányom, nem igen jó jel az.”
’Biz elmenyek anyám aj én édes anyám,
Hogy lássam még egyszer az én kedves mátkám.’
Mennek mennek addig, mennek jó darabig,
Mig egyszer eljutnak a jegenye fáig,
Szóval mondja vala a nagyobb katona:
’Üljünk le, üljünk le aj Biró szép Anna.’
„Bizon nem ülök én, bizon nem ülök én.”
Mennek mennek addig, Czitrom patakáig,
Mig ismént így szóla nagyobbik katona:
’Üljünk le üljünk le, aj Biró szép Anna.’
Ahajt leülének hogy megnyugonnának,
Hogy megnyugonnának, ennének, innának.
Álomba borula aj Biro szép Anna,
Sugni-bugni kezde nagyobbik katona:
’Öljük meg, öljük meg kedves jó barátim,
S osztozzunk a pénzin, drága szép gunyáin.’
Szóval mondja vala a nagyobbik társa:
„Bizon nem bánom én, bizon nem bánom én.”
Szóval mondja vala az ő kisebb társa:
„Bizon nem ölöm én, bizon nem ölöm én.”
„Bizon ha nem ölöd, ölünk mi tégödöt.”
’Bizon nem bánom én, bizon nem ölöm én.’
Hallá álomnesszel, haj Biró szép Anna,
’Ne ölj meg ne ölj meg három szép katona,
Háromszáz forintom, azt is nektek adom,
Azt is nektek adom s senkinek se mondom.’
A nagyobb katona bicskát elékapá,
Hasának akasztva torkáig hasitá.
A holtról lefoszták a sok drága gunyát,
Kardokra facsarták s karokra hajiták.
Hajdu Benedek is felnyergelé lovát,
Felnyergelé lovát, hogy kövesse utját.
Felfordula frissen piros pej lovára,
Úgy hántassa magát a Maros partjára.
A Maros partjára egy fa árnyékába,
Ott reá bukkan a három katonára.
’Jó napot jó napot, hajdulegényeknek!’
„Jó napot, jó napot, Hajdu Benedeknek!”
Szóval felkérdezi nagyobb hajdulegényt:
„Honnan jőtök mostan három hajdulegény?”
’A Máros vizintul Nyárád vize mentin
Temetésen voltunk, nénénk temetésin.
Onnan hozzuk mostan, a mit itt nálunk látsz,
Háromszáz forintot s a sok ékes gunyát.”
„Ismerem, ismerem, a sok ékes gunyát,
Bizon megöltétek aj Biró szép Annát.”
Szóval ondja vala nagyobb hajdulegény,
„Bizon nem öltük mi, bizon nem öltem én.”
Szóval mondja vala az ő nagyobb társa:
„”Bizon nem öltük mi, bizon nem öltem én.””
Szóval mondja vala az ő kisebb társa:
„Bizon megölték ők, bizon megölték ők.
Ingem is akartak, de ingem elhagytak,
Ingem is akartak, de ingem elhagytak.”
Hajdu Benedek is megragadá őket,
Jertek a biróhoz, - vasba verék őket,
Még egyszer fordula kisebbik pajtáshoz,
’Vigy el ingem, vigy el, én kedves mátkámhoz!
Pej paripám tiéd nyereg szerszámokkal,
Ékes öltözetem három száz forinttal,
Csak vezess el éngem, csak mutasd meg nekem,
Hol van az én mátkám, az én szép jegyesem?
Mennek,m ennek addig, Czitrom patakáig,’
A keserves gyászos nagy halom sirjáig,
A mikor meglátta az ő kedves párját,
Az ő kedves párját, Biró szép Annáját,
Nem sirt, nem könnyezett, csak csókolja vala,
Csak csókolja vala, s szóval mondja vala:
’Vérem a véreddel egy patakot folyjon
Lelkem a lelkeddel mennyországba jusson.’
Azzal az ő kardját csak hamar felüté
S bele ereszkedék szét mátkája mellé.

Közli: Gálffy Sándor*

(* Martonosi Gálffy Sándornak, a magyar balladák gyüjtésében legtöbbet köszönhet az irodalom. Tudtunkkal mintegy tizenötöt gyüjtött, melyeknek jobb része a Kriza „Vadrózsái”-ban jelent meg.)

Forrás: Kolozsvári Nagy Naptár 1865-dik évre. I-ső évi folyam. Kolozsvár, 1865.