A szegény kevély asszonyokról és udvari pippes leányokrúl (gúnyvers 1676-ból)

 
Keménylett ingü kevély asszonyember,
Kinek sebes tüze megégetett egyszer,
Nem akarok hozzád közel ülni többször,
Hogy melléd ültem volt megbántam ezerszer.

Az keményetett ing meleg szokott lenni,
Ha közél ülsz hozzá meg fog az égetni
Ha fejednek nem volt addig elég gőzi
Elhidgyed azután lesz elég füsti.

Kinek a kása megégeti száját,
Távul is megfujja másszor az sarlóját;
A mely köben egyszer megüti az lábát
Másszor elkerüli ne lássa fájdalmát.

Keményetett ing kevélységnek jele,
Szivek nagy gyötrelme ha nincsen értéke;
Szükség hogy kenyerét keresse sok eke,
Sok lisztet is hajcson az malom kereke.

A keményetett ing sok peszleket kiván,
Ezüst arany prémet szoknyája alján s vállán,
Három renddel legyen az klaris az nyakán;
Egy, két, három szakálcs nem elég az konyhán.

Az vágókést sokszor meg kell perditeni,
Nagy velős konczokat konderokkal főzni,
Az apró csuprokat az falhoz kell verni,
Öreg konderokat jobb az tüzhöz rakni.

Sok szolga, szolgáló kell az ilyen inghez,
Hintó, hat ló, kocsis kivántatik ehez;
Nem ül az asztalhoz csak egy tál étekhez,
Borral töltött pohárt kiván az kezéhez.

Sok ezüst pohárral rakodott pohárszék,
Szükség tele pincze, tele lisztes szuszék;
Az aranyas kannát ha meg nem tölthetnék
Az kemény ing alatt az szü szomorkodnék.

Kivántatik ehez nusztos nesztes palást,
Mindennap megvárja kétszer a jólakást;
Az palástnak alja kiván tisztogatást,
Ha te azt retelled talál ő arra mást.

Hegedüs, virginás, dudás és trombitás,
A ki nélkül nem lehet semmi vig lakás,
Ezek is ott lesznek, leszen sok tánczolás;
Ez ilyen bolondság csak Isten boszontás.

Szalonnával, sajttal, vajjal tölt kamarát
Kiván háza táján mindenféle marhát,
Pál és Péter birót, jobbágyinak sokaságát,
Kik véghez vihessék mezei munkáját.

Az keményetett ing nem szokta az munkát,
Adj eleget enni, s vesd meg jól az ágyát
Kiben kialhassa az Bánfihajnalát.
Mig az mánus mutat az falon tiz órát.

Az paraszti munkát az igen restelli;
Guzsalynak, orsónak büzit nehezteli,
Az szövést, fonást nem igen kedveli;
Az álmot s tánczot felettébb szereti.

Nem jó mocskos kézzel ilyen kézzel* nyulni,
Mindenféle szennytül igen kell félteni,
Mert ha ártalmas zsir rá talál cseppenni
Még sok szappanal is nehéz ezt lemosni.

Az keményetett ing az búzának molya
Az szuszék fenekét hamar általrágja,
Az búzás kasokat csak üresen hagyja,
Hadd koplaljon gyomra, csak lehessen cséza.

Azért ha nincs módod néked mindezekben
Istentül várj s ne járj keményitett ingben,
Az gondviseléshez nyulj inkább serényen
Hogy legyen mit enned ne feküdj le éhen.

Az czifraság nem hoz semmit az konyhádra
Ha az igaz munkái az kezed utálja.
Az keményített ing alatt megehülsz gyakort(a),
Sokszor többet ennél, ha valaki adna.

Ezeket én irám nektek szegény rendek
Kik az kenyérben is nehezen ehettek
Mégis keményetett ingeket viseltek
Haszontalanságra lisztet vesztegettek.

Csodálkozom hogy ily bolondok lehettek,
Hogy az büntetéstül semmit nem félhettek
Az Isten áldását meg nem becsülitek
Jobb volna ha abbúl kenyeret sütnétek.

Nem szollok rólatok udvari leányok,
Hogy czifrán járjatok kénytelenek vagytok,
De ha az udvartúl végre eltávoztok
Az keményetett ing lekopik rólatok.

Kérlek hogy én reám ne haragudjatok,
Hogy igazat mondok ne rágalmazzatok,
Bár énnékem soha térdet ne hajtsatok
Látom hogy nehezen hajol az inatok.

Valaki azért engemet megrágalmaz
Igazmondásomért hogyha megszidalm(az):
Nem ragad én reám aféle hitván gaz
Elfujja a jó szél s ő magára tér az.

Tudom nem kedvesek ez versek ti nektek
Kirt még rágalmaz engem ti nyelvetek,
Kivánom udvarnál sokáig éljetek
Keményetett inget sokat viseljetek.

Nektek ajánlottam ezt az mulatságot
Déli álom ellen egy kis orvosságot,
Mikor megúnjátok a ti varrótokat
Ezzel mulassátok néha magatokat.

Ezeknek értelmét hogy ha ti tudnátok,
Az jó gondviselét si megtanulnátok
Én szegény fejemre nem zugolódnátok
Sőt inkább énnekem sok jót kivánnátok.

Adassék ez levél nem az nagy rendeknek,
Hanem az alacson szegény kevélyeknek,
Az kik az testeknél felyebb igyekeznek,
Ki miatt végtére meg is szegényednek.
Ezek így vannak. Amen. Fogaras, 11. Aprilis 1676.

Jó volna-e, ha e kedélyes régi verset az 1866-iki nők is el-elolvasgatnák? Itélje meg a kegyes férfi olvasó.

(* Kézhez helyett.)
Forrás: Kolozsvári Nagy Naptár 1866-dik évre. II-dik évi folyam. Kolozsvár, 1866.