Szőcs Kálmán (1942-1973): Ava Maria

 
Kezedet sebesre mosod ruhámmal,
Előttem ébredsz, tejet melegítsz,
És egyáltalán velem foglalkozol egész nap,
Ha másként nem, hát gondolatban újraéled
Az egyetlen jót, mit tettem érted.

Kislányos tested hajlik utánam,
Simul, sóhajt, tapadni sose mer,
Az ölelésben megfeszül remegve,
S úgy magasztosul, hogy nem is tudja, mért lehet
Hús és vér a szerelmes szeretet.

Elnézem, hogy néznek rád a férfiak,
S ilyenkor tudnék imádkozni hozzád.
Maradj nekem, ha nem is tartalak,
Ne hidd dühöm, de féltésem se hidd el,
Nincs mit tennem ennyi tiszta kinccsel.

Azt hitted, hogy boldoggá kell tenned engem,
Ó, Mária, ó, Mária!
Sosem bocsátom meg, hogy ily nagyon szeretsz
S lelked ellen való bűneim s e földi átkot
Te lehunyt szemekkel nékem sírva megbocsátod.

Forrás: 123 vers a családról – Válogatta Mirk László – Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár