Király László (1943-): Családi album

 
Édesem, alanyi
poéta koromban,
mikor néhány asszonyból
már kiszerette,
s puszta voltam,
mint besenyő vidék,
és nem bántott
a csak veled, a ketten…

Égő, puszta
besenyő vidék,
de égbe szálló
ménesekkel cifrázva:
táncoltak a láthatáron
hollófeketék,
pergőfű szikrázó
záporába…

Lázasan utaztam
egy ország felé,
mely magát kelletőn
anyámnak nevezte,
de lakhatatlan volt nekem,
mint a te szerelmed
láthatatlan béklyót
szőtt a testre.

S én: félnótás ódivatú fenyő.

Vigyázzba állok
még a himnuszoknál,
mozdulatlan, világtalan,
süket:
ne lássam őket
szent hangok előtt
tapogatni üres
mellényzsebüket.

Erdőben utazom,
édesem, azóta,
anyám fényben él,
magasban, mélyben.
Fordul el – csak az Ő
igazát fogadom.
Meggyújthat, kiolthat.
Szándékát nem kétlem.

Sejdítem: mindenki
mindenki vezére.
Bárgyúnak vélem
gyakorta magamat.
„Ó, köntösöd éke
az én szemem fénye…”
Búvok – kit régmúlt
szerelmek bántanak.

Elfordítom arcom,
bakancsos angyal,
dicstelenségre
bicegve verselő.
Halálig fújhatod
isten trombitáját.
Tramtata-tramtata…
Halj meg! Vagy lépj elő!

Forrás: 123 vers a családról – Válogatta Mirk László – Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár