Bordy Margit (1944-): Megfestetlen képeim

Óriás udvar, ház, kert.
Gyermekkor szaladja körbe.
Babák szenderülnek
bölcső ring
kerek holdas éjben.

Apám verset mormol
gyalut forgat a kezében,
hull a fényes forgács
sárga padlókeretbe.
Köd, kék fény takarja
pórusait a földnek.
-    -    -    -    -
Falovacska hintázik a szélben.
-    -    -    -    -
Zöld egekből tragédiák
vonulnak a hegygerincen.
Fekete pontok, vonalak,
emberre, lóra tekerednek.
Ezüstös fák között
Angyal énekel,
hűsítő könnye hull
a harcmezőre.
-    -    -    -    -
Néma madarak a halottak fölött
ezerkilencszáznegyvennégyben.
-    -    -    -    -
Imbolygó anya, gyermekkel ölében
árva mátka néz kiszáradt szemmel a levélre,
lovak patája vörös avart tapos a földbe.
Legenda száll a mélybe,
benne Királyfi vágtat, s kardjáról
átfénylik a csillag a jövőbe.
És nem hull képé az idő emésztőjébe.
-    -    -    -    -    
Faragott kerítés porlik el,
elfeledett ösvényről
felröppen a lepel.
Messzi csillag magánya
világít.
-    -    -    -    -
A metamorfózis varázsa
hosszú, színes árnyékban
a parttalan égen.

Forrás: 123 vers a családról – Válogatta Mirk László – Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár