Ferenczes István (1945-): Mikor a kedves beteg lett

 
mikor a kedves az utolsó
magyar nyelv órát tartotta
mint éjjeli lepkék ütődtek falnak
kiröppentek az osztályból az igék
melléknevek fokozódtak le a sárga földig
mag.nhangzók nélkül maradtak a j.lz.k áll.tm.nyok
tulajdon főnevek indultak el
leszegényedetten a külvárosok
sikátorai felé
kisiklott Orient-expressként
bővített mondatok égtek a fekete táblán
szanálásra ítélt házak lettek a Petőfi-versek
a számnevek leszázalékoltan akárcsak a kedves
téli kabátban dideregtek
mert közeledett ideje a kicsengetésnek
lófarkas kislánykák csikófrizurás fiúk
rohantak a katedrához
krizantén és szegfű csokrok
borították a barna asztalt
a VI. osztályos olvasókönyv fölött a virágok
mintha behantolt síron már hervadoztak
ugye hogy meg fog gyógyulni a tanárnő
ugye hogy mindez csupán ideiglenes
kérdezték kipirult szomorú arccal
s aztán ragyogó kéklő szemekkel bevallották
hogy ők mindannyian magyar nyelvtanárok akarnak lenni
mert olyan szép volt ezen az utolsó
magyar nyelvórán a tanárnő

Forrás: 123 vers a családról – Válogatta Mirk László – Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár