Olosz Lajos (1891-1977): Fenyőim alatt

 
A világnak egy kevély sarka ez:
strázsát áll körül huszonkét fenyő.
Halkan borongó, csendes és szabad,
mint a havas vagy a temető.
Lompos zöld bundájú, hű fenyők
arccal kifelé állanak.
Csak azt engedik be,
akit akarok:
fehér lepkét,
hennavörös alkonysugarat.
A világ  zaja olyan itt,
mint fűben heverőnek
a távolodó bogárzümmögés.
Nekem bogár zümmögése az csupán,
ki rajongva beleveszőn álmélkodom
fekete fenyőim árnyékában
a végtelentől végtelenig elömlő csend-csudán.

Forrás: Papp Kincses Emese: 101 vers a Székelyföldről. Kriterion Könyvkiadó 2006. Kolozsvár