Balla Zsófia (1949-): A dolgok emlékezete

 
Családunk

A családunk – félszáz ember – meghalt,
nem tenyészik bennem a rokonság,
idegenek, akik elfogadnak,
még azok is, kik a ruhám mossák.
Visszajött az orronvert kutya,
én nem értem, hogy itt vagyok,
mert azt várják, hogy igazoljam őket,
de szándékomban tiszta űr ragyog.
Nem vagyok senkié!
Csak a papír öl azzal,
hogy agyamhoz hasonlítani akar.

És lámpaoltás után mindig nagyon félek,
mert a sötétben nem látszik,
hogy vörös a hajam.
És vadnak érzem a világot.
És gyávának magam.

A DOLGOK EMLÉKEZETE

A dolgok emlékezete
újra és újra megaláz.
Nekem nem emlékeim,
csak fogalmaim vannak,
s mellettem naponta
in memoriam ég a gáz.

KÍGYÓVERS

Itt nem lakik már senki sem
mondhatná az ki lakna itt
ki már nincs ott megmondaná
hogy hol lakik.

Forrás: 123 vers a családról – Válogatta Mirk László – Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár