Aszlányi Károly (1908-1938): Cserfához intézett dalom

Öreg barátom, magához rándulok ki ilyenkor délután
akár a főnök, könyvelő, a taxi s villamos
a sáskahad, amelyről az se bizonyos,
hasznára válik-e, ha mindent lelegel.

Barátom, - hiába minden szív és szeretet –
nem únja még e turóscsuszás és sajtos sereget, mondja csak?

Itt rakják le hétköznapjaik pállott szemetét
s mesélik a csemegét, a Noszty-fiu esetét vihogva
s öreg Cserem, évgyürüit kiszedik s nyakukban viszik haza.

Megértem magát, ne szóljon; rosszul van talán?
ugy látom, mégis! meglátszik magán. Hagyja csak.
Én is.

Forrás: A TOLL 1. évf. 5. sz. Bp., 1929. máj. 19.