Balla Zsófia (1949-): Pokolraszállás

 
Hányszor halsz meg, Apa, ezután
Hogy visellek?
Mikor először haltál, játékban
Nevettem – balga gyermek;

A sejtelem nem ért el.
Most minden csend kevés
Összezárva e nevetéssel.

Minden emlékezés újra eltemet,
Végképp a lélek bárkájába lökve;
Kháron kiugrott s most ő nevet!
Evezel két part között örökre.

Fölnőttem nélküled, mint a fa,
Kivel megnő a fejszenyom is nagyra.
Gyermekségem faggatom. Apa,
Emlékszel-e bennem magadra?

Forrás: 123 vers a családról – Válogatta Mirk László – Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár