Kép forrása: www.tankonyvtar.hu
(Az eredeti helyesírás meghagyásával!)
Édes anyám bölcsődala,
Ujra véllek hallani.
Viszszatérnek gyermekkorom
Rég elveszett álmai…
Vagy csalódom, s más ez ének:
Tán a szellők sohaja,
Tán a reszkető lomb alatt
Zengő patak moraja.
Tán a megtérő tavaszban
Egy madár első dala
Melyre hő szivemmel együtt
Reszket a lomb fátyola.
Tán pusztában bujdosónak
Viszszazengő méla dal,
Mely az elhagyott oázok
Csendes szellőjébe hal.
Tán egy emlék, mit a boldog
Szerelem hagyott nekem:
Az első csók, vagy az első
Dobbanás a sziveken.
Tán a legfényesebb álom
Mit a költészet teremt;
Fényes mint a napsugára
S mint holdsugár, tiszta, szent…
Oh nem, oh nem! A természet,
Költészet vagy szerelem
Istenálmot nem adtak még
S nem is adhatnak nekem.
Oh a sziv csak egyszer boldog
Míg nem ért és nem szeret.
- E kor viszszaálmodása
A legszebb emlékezet!
Édes anyám bölcső-dala…
- Oh mi is lehetne más:
Fájdalomban, szenvedésben
Örökös vigasztalás!
Forrás: Csokonai Lapok
13. szám, 1850. aug. 14., Debrecen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése