2021. nov. 14.

Áprily Lajos (1887-1967): Petőfihez

 


Az ország elvétetett tőlünk,

Elvétetett a hatalom,

És a dicsőség is elvétetett,

Felbontatott és eltöröltetett

Közöttünk minden földi kötelék.

Térdig porban és övig hamuban

Mi mégis a te nemzeted maradtunk:

Petőfi nemzete!

Mert megmaradtál Te!

És Benned megmaradt az ország.

És megmaradt a hatalom,

S a dicsőség is, a mi dicsőségünk,

Most és mindörökké.

 

Az ország megmaradt,

Ó nem a földi ország,

A szemfedős, a könnyel áztatott.

Nem az, nem az!

A mi világtól elfordult szemünk

Immár a földi ország égi mását

Tebenned keresi.

Honfoglalónk Te vagy.

Ha őseink csak földet hagytak ránk:

Te reánk hagytál egy darab eget,

Egy örökrészt a porló rög felett.

Kisajátíthatatlan birtokot.

Az álmaiddal benépesítettél

Egy új hazát,

Szabadság és szerelem gyarmatát:

Egy magyar csillagot.

 

És megmaradt a hatalom.

Nem a kard élén csillanó erő,

A kard, az eltörött,

Nem az ágyúk torkából ásító,

Az ágyúk hangos torka néma lőn,

Nem tűzben, vérben edzett vértezet.

 

Nem az, nem az,

Elvette tőlünk azt a végezet.

De mi most Reád szegezzük szemünk,

A páncélunk Te vagy.

Te vagy tűzálló, kemény fedezékünk.

Lelked örvénylő mélységeiben

Adatott nekünk örök menedék.

És nekünk ez elég.

A vezérünk Te vagy.

Mint verseid, a „rongyos katonák”,

Akiknek éhség s igazság a bére:

Álljuk seregparádéd sorfalát.

 

És megmaradt a dicsőség is.

Ó nem az oktalan kevélykedés,

Világ színe előtt hetvenkedő!

Nem a cifrálkodó magyarkodás.

Ez más, ez más!

Nagyon nagyot zuhantunk.

De megmaradt a büszke öntudat,

A Te öntudatod,

A mi öntudatunk:

Ha balsorsverten, ha koldusszegényen:

Vagyunk, vagyunk!

És akarunk még lenni!...

 

Az ország elvétetett tőlünk,

Elvétetett a hatalom,

És a dicsőség is elvétetett,

Felbontatott és eltöröltetett

Közöttünk minden földi kötelék.

Térdig porban és övig hamuban,

Mi mégis a Te nemzeted maradtunk:

Petőfi nemzete!

Mert megmaradtál Te!

És benned megmaradt az ország,

És megmaradt a hatalom,

S a dicsőség is, a mi dicsőségünk,

Most – és mindörökké!


Forrás: 101 vers az elődökről. Kriterion kiadó Kolozsvár, 2006.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése