Huszonöt éve siratok egy asszonyt,
kicsit csúnya volt szegény,
de mégis csodálták Vásárhelyen,
mert mind kérdezgették:
hogyan lehet ilyen szép gyereke?
Huszonöt éve siratom anyámat,
lábamhoz kuporodik a kutya-november,
s vonítunk utána.
Kibontott hajjal, seprűn lovagolnak az éjek,
fekete macska ül a mellemen.
Huszonöt éve siratom.
Úgy fáj, hogy belezsibbadok.
Úgy fáj, hogy akkor sem tudnám elmondani,
ha Arbeit macht frei lenne minden.
Huszonöt éve, mielőtt vizet adhattak
volna neki egy tankról,
mielőtt megnőtt volna a haja,
mielőtt, istenem, mielőtt nem tudom,
mi lett volna…
Néha annyira fáj, hogy belezsibbadok.
Még a tükörben sem látom,
mikor fésülködöm.
Kicsit csúnya volt.
Hát ez a helyzet, öregem.
Forrás: 123 vers a családról – Válogatta Mirk László – Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése