Petőfi Sándor: A borozó

 

Gondüző borocska mellett

Vígan illan életem;

Gondüző borocska mellett,

Sors, hatalmad nevetem.

És mit ámultok? ha mondom,

Hogy csak a bor istene,

Akit én imádok, aki

E kebelnek mindene.

És a bor vidám hevében

Füttyentek rád, zord világ!

Szívemet hol annyi kínnak

Skorpiói szaggaták.

Bor taníta elfeledni,

Csalni nyájas éneket;

bor taníta elfeledni,

Csalfa lyányok, titeket.

Egykor majd borocska mellől

A halál ha űzni jő:

Még egy korty – s nevetve dűlök

Jégöledbe, temető!

Pápa, 1842. április

Petőfi első nyomtatásban megjelent verse. (Még Petrovics Sándor aláírással.) Pápai diák korában közölte az Athenaeum, a korszak vezető folyóirata, melyet Vörösmarty, Bajza és Toldy szerkesztett.

Forrás: Petőfi Sándor összes költeményei 1. – Szépirodalmi Könyvkiadó 1953.