Nagy vagy te, jó Anyánk: Igazság,
Nagy vagy te és hatalmad is nagy,
Mint óriás hegy égig érsz fel,
És széles vagy, miként a tenger,
Szép vagy, miként a népes város,
Beláthatatlan, mint az erdő;
Száz nap se volna rá elég, hogy
Körül lehessen járni téged,
S leejti sapkáját, ki rád néz.
Hét jó testvér elindul egyszer
- Mindannyian derék legények -
Elindulának megtekintni:
A jó Igazság hogy milyen hát?
Mert róla már sokat beszéltek,
Mert írtak sok mindent felőle,
S hazudtak róla szinte annyit.
A hét fivér elvágtatott hát
- Mind a heten derék legények -
És hét felől indultak el, hogy
Úgy nézzék meg: mi az Igazság?
S megnézték a derék legények
Az Igazságot és fejük meg-
Csóválták, aztán visszatértek
S mindegyik másképen beszélte:
Egyik nagy hegynek látta őtet,
A másik városnak, megint más
Tengernek, égnek, rengetegnek.
S a testvérek összevesztek
Összekaptak, kardra mentek,
S egymást öldöklék halálig,
Szidva egymást, mint a bokrot
És egymást csalónak híva.
Végre mind elestek egyig,
Mind a hét derék legények.
Ámde haldokolva is mind
Meghagyá fiának azt, hogy
Küzdjenek tovább is a nagy
S szent igazság érdekében.
És ölé egyik fiú a
Másikat, sőt mostanáig,
Késő nemzedék között is
Foly tovább a nagy viszály a
Szent igazság érdekében.
- Ez a mese nem szemrehányás,
Csak épp tanulság kedveért van
Okos, derék, jó embereknek.
Forrás: Orosz költők – Fordította Szabó Endre – Bp.
Szépirodalmi Könyvtár Kiadóhivatala 1891.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése