Csaplárosné lelkem,
Eszem az istenét,
Mit tesz a borába,
Olly keserü, hogy még?
Eddig meg se kottyant
Egy, két, három itce,
Most meg egy pohár is
Olly nehezen megy le.
Hát te Pháraónak
Barna unokája,
Mit ittál, hogy olly bús
Hegedűd nótája?
Neked a magyarok
Hatalmas istene
A magyarnak szivét
Hegedűdbe tette.
Azért is ha huzasz
Vagy vigat, vagy busat,
A lelkem sir; szivem
Pedig majd meghasad.
Igy borom keserü
Hogy mikép ne lenne,
Midőn siró lelkem
Könye potyog bele.
Ne vegye rosz néven
Csaplárné lelkem hát,
Hogy mint előbb, ugy nem
Fogyasztom a borát.
Ha hazám meggyógyul;
Huzzad cigány vigan,
Akkor a pincéjét
Kiiszom egy magam.
Forrás: Hölgyfutár Budapest, 1850. 15. sz. jan. 18. péntek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése