Tóth Endre: Bogárhátu kis ház...

Kép: psmagazin.hu

Bogárhátu kis ház egyetlen ablakán,

Tekints be én szemem gyermek örömével!...

Hadd irja meg lelkem a mi ott történik

Kebelem könyvére, szivem verésével.

Az az öregember mért hajtja le fejét?

Mit mivel, miért olly nedves szempillája?...

Merevült szemekkel néz a kandallóba...

Egyet-egyet sohajt: elveszett hazája!

Ruháját a nyomor, arcát a fájdalom,

Szivét a búbánat, homlokát a sok gond, -

Ugy megviselte már!... senki sem mondaná,

Ha reá tekint, hogy nem őrült, nem bolond.

Száraz kenyérkéjét egynehány fogával

Morzsolgatja... s könye leperdül reája –

Merevült szemekkel néz a kandallóba...

egyet-egyet sohajt: elveszett hazája!

Hát az a szent asszony... öreg felesége,

Kicsiny kis székecskén mit gunnyaszt mellette?...

Mintha volna árnyék, vén fának árnyéka,

Fejét a törzsökkel búnak eresztette.

Támad mély csendesség... hamvasodik a tűz,

Evés közben mozdul csak a gazda szája –

Merevült szemekkel néz a kandallóba...

Egyet-egyet sohajt: elveszett hazája!

Ne repedj meg szivem, fájdalom- s örömben!...

... A pitvarajtónak nem lelem kilincsét;

Igy reszket a fukar, a midőn fölleli

Éjek éjelében eltemetett kincsét. –

Be a hasitékon lesek egy parányit.

Ez hát illy nemes sziv érdemelt tanyája? –

Merevült szemekkel néz a kandallóba...

Egyet-egyet sohajt: elveszett hazája!

- Belépek végtére... Tán észre sem vesznek?...

Ah dehogy nem vesznek... hiszen alig szólok:

Öreg asszony sikolt fel merengéséből - -

S édes anyám édes kebelére hullok...

Hát az öreg ember... az én édes apám...

Hogy fogadja fiát, kit olly régen láta? - -

Könybelábadt szemmel pillant fel arcámra...

Egy nagyot sohajt, hogy: elveszett hazája!

Forrás: Hölgyfutár Budapest, 1850. 18. sz. jan. 22. kedd