Fontos dolgot bizok
Reád kis hölgyfutár,
Szaladj, de sebesen,
Mikint a napsugár.
Tudod hová menendsz?
Utad hol, s merre lesz?
E honnak bájoló
Lelkes hölgyeihez.
A kiknek ekkorig
Ellenségük valék,
Hogy el nem ismerém
Hatalmuk erejét.
Kiknek szivem – e vár –
Nyolc hosszu éven át
Megsérthetetlenül
Kiállta ostromát.
A várparancsnok benn
A hidegvérü ész,
Kinek jelenleg már
A bátorsága vész.
Mivel lángérzetim
- E tüzes katonák –
Az ostromló sereg
Sorába szöktek át,
Lerészegité őket egy
Barna hölgy kelleme,
Kicsalta szép szava
S ragyogó két szeme.
Ezért a vár tovább
Nem tarthatja magát,
S az ostromlók előtt
Kitárja kapuját.
Vidd hát hirül nekik
Kis hölgyfutár magad,
Hogy meghódol a vár
Három feltét alatt;
Először a várnak
Parancsnoka legyen
Szabad, s uralkodjék
A várbelieken.
A várőrsége, mint:
- A bizalom, s hűség –
Örök védelmeül
Megtartsa fegyverét,
Végre: a vár legyen
A barna kis hölgyé,
Ki lángérzelmimet
Magához bűvölé.
Forrás: Hölgyfutár Budapest, 1850. 18. sz. jan. 22. kedd
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése