Székely népdal

Fuvom az éneket, de nem jó kedvemből,
Fútatja a bánat szomoru szivemből.
A fekete hattyu gyászt visel magáért,
Én is azt viselek elhagyott babámért.

Szállj le hattyu, szállj le a fekete földre,
Hogy irjak levelet régi helységembe.
Egyiket apámnak, másikat anyámnak,
Harmadikat irom elhagyott babámnak.

Irom levelemet, nem adom nevemet,
Jól tudod édesem, hogy hínak engemet.
Irom levelemet gyorsan kezeimmel,
Jaj el is olvasom könyes szemeimmel,
Le is pecsételem veres pecsétemmel.

Irom levelemet szebeni birónak,
Szebeni birónak, törvényszék fiának,
Jaj hogy ne sorozzon engem katonának,
Hanem inkább hagyjon az édes anyámnak.

Irom levelemet ezen végső szókkal:
Áldja meg az isten magyar hazám’ jókkal.
 Közli

KRIZA

Forrás: Alföldiek segélyalbuma . MDCCCLXIII. Szerkeszték:  Reviczky Szever és Zilahy Károly. A tiszta jövedelem a szükség által sujtott alföldi nép gyámolitására lőn fordítva. Deák Ferencnek, a nemzeti közvélemény országosan tisztelt képviselőjének, hazafiui kegyeletük jeléül ajánlják a szerkesztők. Pfeifer Ferdinand bizománya Pest, 1864.