Arany János (1817-1882): A lejtőn

 
Száll az este. Hollószárnya
Megrezzenti ablakom.
Ereszkedik lelkem árnya,
Elborong a multakon.
Nézek vissza, mint a felhő
Áthaladt vidékre néz:
Oly komor volt – oly zöldellő
Oly derült most az egész.

Boldog évek! – ha ugyan ti
Boldogabban folytatok -
Multam zöldvirányos hanti!
Hadd merengek rajtatok.
Bár panasszal, bár sohajjal
Akkor is szám telve lőn:
Kevesebbem volt egy jajjal…
Hittel csüggtem a jövőn!

Most ez a hit – néma kétség;
S minél messzebb haladok
Annál mélyebb a sötétség,
Vissza sem fordulhatok.
Nem magasba tör, mint másszor -
Éltem lejtős útja ez:
Mint ki éjjel vizbe gázol
S minden lépést óva tesz...

Forrás: Alföldiek segélyalbuma . MDCCCLXIII. Szerkeszték:  Reviczky Szever és Zilahy Károly. A tiszta jövedelem a szükség által sujtott alföldi nép gyámolitására lőn fordítva. Deák Ferencnek, a nemzeti közvélemény országosan tisztelt képviselőjének, hazafiui kegyeletük jeléül ajánlják a szerkesztők. Pfeifer Ferdinand bizománya Pest, 1864.