Szabados János (1839-1891): Boldog vagyok…

 
Boldog vagyok, boldog lettem ujra
A mióta angyalom szeret!
Lesz-e kéz, mely fölszakitni tudja
Szivemen a hegedő sebet?

Lehet-e az, hogy fényed kihaljon,
Egyetlen egy csillag az egen!
Hogy egy felhő végkép eltakarjon
S nékem ismét éjszakám legyen?

A felhőnek nem az ég hazája,
Nem olthatja ki a csillagot,
Szétoszlik a föld porához szállva,
De a csillag mindig fönn ragyog.

Csak ragyogj te, s bárha nem is látlak,
Szivem, lelkem telve van veled!
Egy világ állna elémbe gátnak:
Nem félnék, hogy elveszitelek!

Forrás: Alföldiek segélyalbuma . MDCCCLXIII. Szerkeszték:  Reviczky Szever és Zilahy Károly. A tiszta jövedelem a szükség által sujtott alföldi nép gyámolitására lőn fordítva. Deák Ferencnek, a nemzeti közvélemény országosan tisztelt képviselőjének, hazafiui kegyeletük jeléül ajánlják a szerkesztők. Pfeifer Ferdinand bizománya Pest, 1864.