Egy lovon egy nyergen
Egy aranyos féken
Rómaiaknak földét
Vettem volt meg régen
Scythiából jövén
Az nagy Dunának vizét.
Igazsággal mondom:
Hogy méltán kaszálom
Az Duna két mellékét.
Hatalmas urakat
Vitéz királyokat
Emberkorra neveltem,
A régi időben
Több szomszéd népeken
Az adót is megvettem;
Trombita zengéssel
Csak nevem hirével
Sokat megijesztettem.
Tudja Németország,
Cseh- és Lengyelország
Az én szabadásgomat.
Gyakran igaz haddal
Nem kicsiny hasonnal
Oltalmaztam magamat:
De sokszor hitván per
És kelletlen fegyver
Fogyatta fiaimat.
Az sok tútor miátt
Vallottam nagy bút s kárt
Örökségem elfogyott,
Az mostoha atyák
S az osztozó fiak
Másnak csináltak hasznot;
Sok férjhezmenéssel,
S az sok temetéssel
Tárházam már elkopott.
Eleitől fogva,
Ez volt nagy káromra.
Ez nem tied! S ez enyim!
Csak magok hasznával
Szines barátsággal
Voltak hozzám szomszédim
Szépen mosolygottak:
Mikor meg akartak
Csalni jóakaróim.
Gyakran egy terhével
Kettős gyermekekkel
Gyermekágyat feküdtem,
Nagy szeginségemben
Mindkét kebelemben
Mind elapadt az tejem;
Az sok dajka miatt
Édes fiaimat
Hamar el is vesztettem.
Mikoron irnának
Az ezer és kétszáz
Negyvenkét esztendőben:
Hires Béla király
Friderik császárhoz
Szaladott vala Bécsben,
Az tatárok miatt
Az szerencsétlen had
Hozta volt ez inségben.
Az ebédnek árrát
S az szállás jutalmát
Igen megvevék rajta:
Mert nagy summa pénzben,
Három vármegyékben
Hercegnek parancsola;
Nem volt drágább kenyér
Ez dajka-kenyérnél
Azt minden megtanulja!
Az minap mint járék
Hogy Prágába küldék
Egynehány vitézeket:
Hogy az szomszédságban
Köz-igyre vigyázván
Segétvén az cseheket;
Az vitéz cseh urak
Gyalázatnak tarták
Az magyar serénységet.
Addig disputálták
Az nagy méltóságot,
És nagy uraságokat:
Az csehek szégyenlék
Az magyar vitéznek
Adni az első harcot;
Az üstök-vonásban
Ki fordul gyorsabban:
A kapja el az koncot!
Az sok nyelvő tolmács,
Egyenetlen tanács -
Egyenetlen virágzik;
Tükörben az koncnak
Szines árnyékával
Az gyomor lassan telik;
De te magyar nemzet
Tartsd meg jó hirdet
A míg benned egy látszik!
Közli
THALY KÁLMÁN
(* „Régi magyar vitézi énekek” cimű gyüjteményből.)
Forrás: Alföldiek segélyalbuma . MDCCCLXIII. Szerkeszték: Reviczky Szever és Zilahy Károly. A tiszta jövedelem a szükség által sujtott alföldi nép gyámolitására lőn fordítva. Deák Ferencnek, a nemzeti közvélemény országosan tisztelt képviselőjének, hazafiui kegyeletük jeléül ajánlják a szerkesztők. Pfeifer Ferdinand bizománya Pest, 1864.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése