Szász Béla (1840-1898): Két dal egy lányhoz

 
I.
Oh hadd hajtom fejem öledbe,
Hadd nézek így kéklő szemedbe!
Szivemben oly nyugalmat érzek:
Oh mert hisz én egembe nézek…

Hadd nézlek így, fölém hajolva;
Nem hallod? Szívem mintha szólna…
Halkan susog minden csöp vére:
Imáját küldi föl az égre!

És e suttogó, hő imában
Ugy megtisztul sovárgó vágyam:
Mikint Bethesda halt mocsára
Egyetlen angyalszárny-csapásra!

És bár tudom, hogy mérhetetlen
Magasságban állasz felettem,
Szivem verési azt susogják:
Méltó vagyok  e  p e r c b e n  hozzád!

II.
Ne hajtsd, ne hajtsd fejed ölembe! -
Ha így nézek le kék szemedbe:
Mintha a tiszta eget mélyen
Látnám zugó tenger tükrében…

Szivem verése mindig gyorsabb, -
Mint a vihartól korbácsolt hab!
Nem hallod mily szilajul dobban?
És mindig jobban, mindig jobban…

S a mint nézlek, így rád hajolva:
Mintha lent a Loreley szólna - -
Dala úgy csábit, le a mélybe:
Vágyra gyujtó vágy ég szemébe’!

S egy hang nyilalik föl agyamba,
Mint vészt hirdető sirály hangja;
A lég, a fák mind azt susogják:
S o h’s e m  leszek én méltó hozzád...

Forrás: Alföldiek segélyalbuma . MDCCCLXIII. Szerkeszték:  Reviczky Szever és Zilahy Károly. A tiszta jövedelem a szükség által sujtott alföldi nép gyámolitására lőn fordítva. Deák Ferencnek, a nemzeti közvélemény országosan tisztelt képviselőjének, hazafiui kegyeletük jeléül ajánlják a szerkesztők. Pfeifer Ferdinand bizománya Pest, 1864.