Arany János: „Csaba királyfi”-hoz*

ELŐHANG

Néztem a sötétbe, sötét éjszakába,

Régi elhunyt idők homályos titkába;

S a mint belenéztem, hosszasan, merevül:

A ködök országa, ím, megelevenül

És előttem járnak a hajdani képek,

Mint egykor, oly élők, mint egykor, oly épek:

Szög hunfiak, a mint súgár lovaikon

Ijat pödörintve futtatnak a síkon;

Vagy  kancza tejétől, bornak ha megerjed,

Vidám lakomájok szilaj tüze gerjed,

Felhangzik az ének, a szív ere pezsdül

S eléterem a mult, bústól, örömestül;

Vagy vadra csatázva, s népekre vadászva

Zendül az öreg kürt zúgó riadása,

A harczbika bömböl: az óriás tülök,

Nyeritnek a lovak, hegyezve kis fülök…

S elvágtat a falka szélnél sebesebben,

Utána fehér köd: a föld pora lebben.

Ott láttam a hősök ifjabb ivadékát,…

S feltűnni borongó ETELE árnyékát,

Nagy messze vetődni a hún temetőre,

Hogy már deli napjok hajlott lemenőre.

Ott barna Csabát, a szőkébb Aladárral,

Etel nagy örökjét kísérteni vállal;

Míg harcz riad, íme, Kelem átkos földén,

Holdfogyton is áll még, mely támada töltén…

S a nemzeti vészből egy marad fenn: Csaba,

Csaba, e nagy éjnek bujdosó csillaga!

Merjem é futtatni gyönge, fáradt tollam?

Lesz-e erőm irni, a hogy elgondoltam?

Az élet hegyének már tetején állok:

Emelkedtem eddig, ezután csak szállok.

Belátom az ösvényt, melyen idejöttem,

Derült is, borúlt is a lejtő mögöttem:

De a mi elül van, azt boritja felleg,

Ki tudja veszélyit a lemenetelnek!

Ki tudja ha, lábam mélységre botolván,

Nem jutok e alyra mielőtt gondolnám

S nem lesz-e világi pályám köre csonka:

Bevégzetlen élet – bevégzetlen munka!

Kétséges az útad: ha fogsz lenni czélnál?

Szegény ember, addig hogy el ne alélnál?

Mi emel? mi tart fönn? mi sugall? mi biztat?

- Kebelem egy hangja. Követem is aztat.

Egy hang, mely csilingel az égi madárban,

hogy lerombolt fészkét rakja késő nyárban;

Mely a pók fonalát százszor megfonatja,

Noha százszor menjen füstbe áldozatja;

S mely, hatalmasb szóval, a költőben riad:

„Ha későn, ha csonkán, ha senkinek: IRJAD!

(* „CSABA KIRÁLYFI+, három részben: I. rész: Buda halála. II. rész Ildikó. III. rész: Csaba királyfi.)

Forrás: Koszorú 1. évf. II. félév 1. sz. Pest, 1864. július 3.