Mark Aurel
1.
Látánk Caesarokoat
A Forum csarnokában,
Kiket tapsolt a nép,
Mint istent, mámorában:
Neked nem kelle taps,
Szerény, mint nép fia…
Kér-e díjt, szólsz, midőn
Gyümölcsöt ád a fa?
2.
Színpad volt Róma ekkor,
- Lázitó látomány! –
Tigris torkába hajlott
A hős, babér után.
Neked nem kell e harcz,
Csak a szellemtusa:
A féreg örvend a hol
Gyümölcsöt ejt a fa.
3.
Látánk több remetét,
Kinek ma híre szent,
Ki, hogy magába szálljon,
Sötét erdőkbe ment.
A legjobb rejtek, igy szólsz,
A lélek önmaga;
Ki rejthet annyi szót, mint
Rejt lombja közt a fa?
4.
A polgár pártütő volt,
Az egyház: kéjterem;
Kalóz-sereg hajózott
Csak, a rab tengeren.
Caesar te megjelentél,
S dús a part, mint vala…
De nála koszorúsabb
Gyümölcsétől a fa!
5.
Fogyott már Róma népe
Mint kiszáradt folyam;
A tenger ujra tenger
S kétannyi réve van.
Ő földön, tengeren, jár,
Mint népe csillaga;
És mindenütt gyümölcsöt
Népének hajt a fa.
6.
Si fractus illabatur…
Ez volt a jelszavad…
Egyet máglyára visznek:
Ő rá – palástot ad.
Kihallgatá a szellőt,
A kémeket soha;
Nem hajlott lelke meg:
Csak terhétől a fa!
7.
Midőn Rómára támadt
A vad gyarmatcsoport:
Eladta serlegét is,
Hol szörpölé a bort.
És elment népe élén
Mint első katona…
Szép, ágad, oh dicsőség!
Szebb a hűs árnyu fa.
8.
Pókháló fog legyet,
A bajnok egy – nyulat;
Agyrém minden dicsőség
Mit harczmező mutat.
Egy szép van itt: a kék ég;
A béke csillaga…
Ne öljetek! midőn friss
Gyümölcsöt ád a fa! –
9.
Kiáradt a Tiber,
Dühöng a döghalál,
Koldussá lőn a nép
Mely csak csontot talál.
Eladja mindenét most,
Dúsabb mint valaha;
Mert kétszer több gyümölcsöt
Hoz a királyi fa.
10.
Borongva, mint Timon,
Magán, mint Lear király,
Míg Jupiternek irják –
Ő fejlehajtva áll
A lény előtt, ki fönn van,
Világok pharosa,
Ki adja, hogy gyümölcsöt
Hajt évenkint a fa.
11.
A Nil és ős Dunánk
Hordozta zászlaját;
Mindig hallá dobogni
A föld e paripát,
Ha teste megpihent is:
Nagy lelke nem, soha.
Gyümölcsözzék örökké
A népekért fa! –
12.
Caesar! szellemed
nagy,
Mert kardod volt: a toll;
Kinek szűk a világ –
Szűk volt a Capitol:
Nem érte téged a kor –
Bár Mark Aurel kora;
Kaczagták a midőn
Gyümölcsöt szórt a fa.
13.
A szép Faustina meghalt,
Elárult Cassius;
S te megbocsátva, igy szólsz:
Itt jobbom… és ne fuss! –
S fehér szép köntösében
Nagyobb lőn mint vala;
Ha rázza fergeteg: több
Gyümölcsöt szór a fa.
14.
Caesar, bölcsész, író,
Pallos nélkül, király!
Ha Róma porszemet bír
Csak, abból mit birál:
Mi volna most e nemzet?
A föld mi volna ma?
Levél helyett a fáról
Gyümölcs, az hullana! –
15.
De élő könyved itt van,
Szép emlékszobrod itt!
Elvesztek birodalmak,
Nem fényes lapjaid,
Neved mélyen bevágta
A győztes paripa:
Mark Aurel! Róma nincs;
De szobrod áll – a fa!
16.
Ha sírból mind kikelne
Mit Róma birt nagyot,
Fölépítné a kor
A sok tört oszlopot:
Ki legnemesb gyümölcsöt
Hozott mindig, a fa:
Nem volna nagy, valóban,
Csak Mark Aurel, maga! -
Forrás: Koszorú 1. évf.
II. félév 8. sz. Pest, 1864. augusztus 21.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése