XIV.
Ihol elindúla tizenkét kőmíves:
Ugy menyen, ugy menyen Déva vára felé.
Ők is rakni kezdik magas Déva várát.
A kit éjjel raktak: az nappal leomlott;
A kit nappal raktak: az éjjel leomlott!...
Azt a törvényt tette Kelemen kőmíves:
melyik felesége hamarébb kihozza
Az ebéd vékáját,
Kő közé rakassék, ott megégettessék,
Magas Déva vára, halmára rakassék!
Ihol elindúla az ő felesége,
Az ebéd vékáját a fejire téve
S a kicsi gyermekit a karjára véve.
Őtet is meglátta az ő kedves társa:
2Istenem, istenem! támassz eleibe
Vagy két fenevadat: talán visszatérik.”
Azt is kikerülte…
’Jó napot, jó napot tizenkét kőmíves!...
Istenem, istenem! mi dolog lehessen?
Háromszor köszönni, egyszer se fogadni!...’
„Azt a törvényt tette a te kedves társad:
Melyik’ felesége hamarébb kihozza
Az ebéd vékáját,
Kő közé rakassék s ott megégettessék,
Magas Déva vára, halmára rakassék.”
’Nem bánom, ha úgy is!
Ha úgy megútáltad velem életed is…’
Az ebéd vékáját fejéről levették,
Az ő kicsi fiát karjáról levették.
Mikor térdig rakták, csak tréfára vette;
Mikor övid rakták, bolondságra vette;
Mikor csecsig rakták, ő valóra vette:
’Ne sirj kicsi fiam!
Vannak jó asszonyok, neked csicsit adnak;
Vannak jó gyermekek, téged elrengetnek;
Az égi madarak ágról-ágra szállnak,
Neked csirikolnak, téged elaltatnak!...’
’Apám, édes apám! hol van édes anyám?’
„Ne sirj, kicsi fiam, mert haza jő öste!”
’Apám, édes apám! hol van édes anyám?’
„Ne sirj, kicsi fiam, mert haza jő reggel!”
Reggelt is elvárta s nem volt édes anyja.
Mind a kettő meghót!......
Forrás: Koszorú 1. évf.
II. félév 2. sz. Pest, 1864. július 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése