I.
„A tudomány hatalom!” mondják a béke baráti,
„Földet, eget hódít ember uralma alá.”
„A hatalom tudomány!” viszonozzák harcz kegyelői,
„országok sorsát dönti, vezérli szava.”
A tudomány s hatalom mindkettő hódit; azonban
Életet osztva egyik, másika osztva halált.
A tudomány földjén kél üdv, és béke, virágzás,
A hatalom földjén dúl a viszály, a nyomor.
Óvd magad’ a hatalom kislelkü tudósaitól te,
S hallgasd a tudomány lelki hatalmasait.
II.
Szívet nem szeretek, szabadon tévelygve csapongót,
Melyet a részvétnek láncza le nem kötelez.
Elmét nem szeretek, rabul ejti ha bármi tekintély
S tiszta önállóság bélyege nincs művein.
Bűn utjára terel sivár szívbéli szabadság,
A haladás utját zárja el a fogoly ész.
Rab legyen a mi szivünk, szeretetnek rabja örökké,
Ámde az elmének röpte örökre szabad!
III.
Férfit emel s indít a szabadság vágya, veszélye;
Édes rabságot élvez is, ád is a nő.
IV.
Ifju vagy, a vágyak heviben nem birva magaddal:
És a világgal akarsz birni dicsőn, botorúl!
Férfi vagy: és látod, hogy nem birhatsz a világgal,
S üdv, ha magaddal birsz teljesen és igazán.
V.
„Nincs lélek, nincs én!” mond büszke pofával az álbölcs,
Hát gondolni lehet; de a mi gondol, a nincs.
Ő igy szól. „Én nem vagyok én”, s kivánja, hogy elhidd.
Nincs, és szól! A mi nincs, mondhat-e az valamit?
VI.
„Hisz’ nem is én szólok”, mond ismét öntagadólag:
„A mit belőlem szól: egy darab agy, nem egyéb.”
Agy hiszi hát (e test), hogy nem test; test hiszi, hogy hit
S más testetlenség – testi sajátja neki.
Forrás: Koszorú 1. évf.
II. félév 7. sz. Pest, 1864. augusztus 14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése